Novella#4 - A legrosszabb karácsony

Öten ültük körül az apró konyhaasztalt. Senki sem szólalt meg, csak meredt maga elé. Nem akartunk mondani semmit, úgyis felesleges lett volna. Ez egy évek alatt felgyülemlett kifajadás volt, de azért fájt. Alig egy órával azelőtt még boldogan helyezkedtünk el a karácsonyfa alatt, mindenki az ajándékait bontogatta, örült annak, amit kapott. 

De most valahogy megült közöttünk a csend. Az általában életvidám házba pont ezen a napon költözött be a düh és a bánat. Ezen a szép napon, amit mi úgy hívunk, hogy Szenteste. 

Senki nem akart sírni. Mégis, egyre csak jöttek a visszafojtandó könnyek, ahogy belegondoltam, hogy a nagymamámnak mégis mennyire nem volt igaza. A fejünkhöz vágta, hogy ő csak akkor jó nekünk, amikor anyagi támogatás kell, a születésnapján fel sem köszöntöttünk, és hogy ebben a családban csak négyen vagyunk. Mindannyian tudtuk, ki az, akit ő nem gondol családtagnak. Mindannyian tudtuk, hogy beteg, és lehet, hogy ezért nem emlékszik arra, amikor a szülinapján közösen felköszöntöttük. De attól még fájt. Anyának a legjobban, hiszen az ő lánya volt. 

Nem akartunk mondani semmit. Nem akartuk, hogy a bennünk felgyülemlett feszültség és bánat a többieken csapódjon. 

Felálltam, kinyitottam a hűtő ajtaját, kivettem a bontatlan vörösbort. Úgy éreztem, mindenkinek szüksége van rá. A poharakat előkaptam a szekrényből, mindenki elé leraktam egyet. Még a tizennégy éves öcsém is kapott egy kis alkoholt. Nem sokat, alig pár cseppet. 

Csendesen iszogattunk. Továbbra sem szólalt meg senki. Meredtünk magünk elé, a gondolatainkba temetkezve. Majd kibukott belőlem: 

 - Miért kellett tönkretenniük a karácsonyunkat? Nem várhatott volna ez még pár napig? Meg egyáltalán, hogyan várhatja el tőlünk, hogy a családjaként viselkedjünk, amikor ő sem teszi ezt soha? Miért kell mások örömét elrontani, csak mert nekik nincs? - szégyenszemre kibuggyantak a könnyeim, és szipogtam.
Mindig is én voltam a legérzékenyebb. Nekem kellett pszchológuhoz járnom amikor anyáék veszekedtek, én buktam ki, amikor nem úgy sikerült a kilencedik, ahogy akartam. Ahogy ez a karácsony sem sikerült úgy, ahogy szerettem volna...