Még mindig hallom a hangját.
„Nem tudsz megmenteni.”
Még mindig látom a vérbe
fagyott testet, ahogy a vöröses tócsa gyűrűzik körülötte.
Még mindig hallom a suttogását.
„Ments meg. Könyörgöm.”
Nem tudtam megmenteni. Az én
hibám, hogy meghalt. Én öltem meg.
Vissza akarok menni abba az
időbe, amikor még boldogok voltunk. Amikor még nem fájt ennyire. Amikor még nem
a menekülés volt a legfontosabb. Amikor még…
…
itt volt nekem.
Látom őt. Vár rám. Rám vár. Hogy csatlakozzak hozzá.
Sietek. Jövök. Már nem kell
sokat várnod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése